Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EMBEREVŐ MADÁR

2010.04.13

 

A repülő szörnyetegek A repülő szörnyetegek Az amerikai indiánok legendáiban központi helyet foglal el az úgynevezett viharmadár,ami egy gigantikus repülő állat,és a szárnycsapása vihart képes kelteni.Valószínűleg egy valódi lény ihlette a mítoszt. A jégkorszak során halt ki Észak-Amerikában az argentavis nevű óriáskondor,ami egy gigászi madár volt.A szárnyfesztávolsága elérte a 8 métert,és kisebb repülőgép nagyságával vetekedtek a méretei. Mint már korábban írtam, Új-Zélandon élt a legendás röpképtelen óriásmadár,a moa.Nagyon sok moát a tudósok fej nélkül ástak ki.Valami még életükben letépte a fejüket...Ez okozta nagyon sokuk halálát.Vajon mi lehetett a gyilkosuk?A ludas a A Haast-féle sas volt(Harpagornis moorei) egy kihalt, hatalmas sas-szerű ragadozó madár, amely Új-Zéland Déli-Szigetén alakult ki a pleisztocén során. Nevét felfedezőjéről kapta: a fajt Julius von Haast írta le először, 1872-ben. Hatalmas termetű ragadozó madár lehetett: a hím kb. 10 kg, a nőstény pedig kb. 13 kg tömegű volt (a nőstény nagyobb volt, mint a hím – nemi dimorfizmus); szárnyfesztávolságuk elérhette a 3 métert. Mérete valószínűleg közel járhatott a repülőképesség határához. Mindezekből is láthatjuk,hogy hálát adhatunk a sorsnak,hogy ezek a lények már nincsenek köztünk,és nem okozhatják senki halálát sem... Az amerikai indiánok legendáiban központi helyet foglal el az úgynevezett viharmadár,ami egy gigantikus repülő állat,és a szárnycsapása vihart képes kelteni.Valószínűleg egy valódi lény ihlette a mítoszt. A jégkorszak során halt ki Észak-Amerikában az argentavis nevű óriáskondor,ami egy gigászi madár volt.A szárnyfesztávolsága elérte a 8 métert,és kisebb repülőgép nagyságával vetekedtek a méretei. Mint már korábban írtam, Új-Zélandon élt a legendás röpképtelen óriásmadár,a moa.Nagyon sok moát a tudósok fej nélkül ástak ki.Valami még életükben letépte a fejüket...Ez okozta nagyon sokuk halálát.Vajon mi lehetett a gyilkosuk?

http://wildnow.cn/uploads/090618/1_192902_1.jpg

A ludas a A Haast-féle sas volt(Harpagornis moorei) egy kihalt, hatalmas sas-szerű ragadozó madár, amely Új-Zéland Déli-Szigetén alakult ki a pleisztocén során. Nevét felfedezőjéről kapta: a fajt Julius von Haast írta le először, 1872-ben. Hatalmas termetű ragadozó madár lehetett: a hím kb. 10 kg, a nőstény pedig kb. 13 kg tömegű volt (a nőstény nagyobb volt, mint a hím – nemi dimorfizmus); szárnyfesztávolságuk elérhette a 3 métert. Mérete valószínűleg közel járhatott a repülőképesség határához. Mindezekből is láthatjuk,hogy hálát adhatunk a sorsnak,hogy ezek a lények már nincsenek köztünk,és nem okozhatják senki halálát sem...

Egy közelmúltban végzett tudományos vizsgálat ismét igazolta, hogy a valóság időnként a legvadabb fantáziát is felülmúlja. A XXI. századi technológia segítségével ugyanis fény derült arra, hogy a Harpagornis moorei a valaha ismert legnagyobb sasfaj volt, amely "csúcsragadozóként" uralkodott Új-Zéland déli részén.

A mintegy háromméteres szárnyfesztávolsággal és tizenöt kilogrammos testsúllyal rendelkező óriásmadár első maradványait Julius von Haast német természettudós fedezte fel 1872-ben, de élő példánnyal már nem találkozott a szigeteken.

http://wildnow.cn/uploads/090618/1_192902_1.jpg

Ezer esztendővel ezelőtt, az első polinéziai eredetű népcsoport érkezésekor különleges állatvilág népesítette be Új-Zélandot, ahol egyetlen szárazföldi emlős élt, viszont több mint 250 madárfaj uralta az elszigetelt területeket. A tápláléklánc csúcsát az óriás sas képezte. A madár annak ellenére, hogy méreteivel elérte a "repülőképesség" felső határát, óránként 80 kilométeres sebességgel volt képes szárnyalni. Az ember megjelenéséig vetélytárs nélkül vadászhatott akár a három métert és kétszáz kilogrammot is elérő moafajokra.

A gigantikus madár hatalmas erejével győzte le áldozatait. Izmos lábaival először feldöntötte a nála jóval termetesebb állatot, majd hosszú és éles karmaival átszúrta a nyakát vagy bezúzta a koponyáját. Miután a moa kimúlt, a vadász nyugodtan hozzáláthatott áldozata bekebelezéséhez, hiszen nem kellett más ragadozóval osztoznia a zsákmányon.

Ez a helyzet azonban a szigetcsoportot elfoglaló maori törzs terjeszkedésével megváltozott. A XI. században letelepedett nép a moa kiirtásával elvette az élelmet az óriássas elől, és a XVI. században annak kihalásához vezetett. Némely állítások szerint azonban még a XIX. században is fel-felbukkant néhány példánya a térségben. Ezt támasztja alá, hogy a rejtélyes madárról Új-Zéland akkori kormányzója is beszámolt: Sir George Gray 1821-ben egy ismeretlen fajhoz tartozó, hatalmas termetű sast figyelt meg a hegyekben, melyhez hasonlóról csak a helyi mítoszokban hallott.

A Haast-féle sas létezését mindössze három teljes csontvázlelet tanúsítja, de a maori mondavilág érdekes adalékokkal szolgál a különleges madár alaposabb megismeréséhez. Az új-zélandi legendárium szerint a pouakai néven ismert gigantikus sas a vidéket egykor benépesítő sárkányoktól származott, és a Dél-sziget belsejében elterülő hegységekben tanyázott. A napjainkban is fellelhető számos ősi sziklarajz és barlangfestmény alapján a szárnyas valóban rettegéssel töltötte el a maorikat. Gyakran még a falvakba is bemerészkedett, és gyilkos karmaival örökre magával ragadta az "égi veszedelem" elől kétségbeesetten menekülő nőket és gyermekeket.

S bár az emberevő madarakról szóló történeteket a legtöbb természettudós sokáig kételkedéssel fogadta, az elmúlt években tudományos módszerekkel is sikerült bebizonyítani, hogy a Haast-féle sas étrendjében az ember is szerepet kapott. Egy ausztrál és egy új-zélandi paleontológus, Ken Ashwell és Paul Scofield a legmodernebb számítógépes eljárás segítségével "keltette életre" a titokzatos óriásmadár csontozatát, és arra a következtetésre jutott, hogy az hatalmas mérete és testfelépítése alapján akár gyermekeket is könnyedén elragadhatott. A kutatás során az is bizonyítást nyert, hogy a Haast-féle sas a Föld legkisebb sasfajaival áll közeli rokonságban, de az Új-Zélandon meghonosodott madár testtömege legalább tízszeresére nőtt, így a termetesebb prédaállatokhoz alkalmazkodott ragadozó példátlanul gyors evolúciós átalakuláson ment keresztül. A világszenzációt jelentő felfedezés ezzel nem csupán az emberrabló madarakról szóló legendákat igazolta, hanem az ősi élővilágról alkotott ismereteket is új megvilágításba helyezheti.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Propecia Samples Online LesBory

(LesBory, 2019.09.23 14:28)

Amoxil Chew Tabs Discount Tab Zentel Internet Free Shipping Low Price Zithromax Price Without Insurance [url=http://cialislis.com]cialis overnight shipping from usa[/url] Cout Levitra 10 Mg Orodispersible How Long Does Levitra Last