Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BARNA ANOLISZ

2010.05.14

[barna_anolisz.jpg]

Bár Magyarországon a különböző színpompás gyíkok az igazán népszerűek és ennek megfelelően az állatkereskedések terráriumaiban is főként ezekkel találkozunk, nekem mégis a kedvenceim közé tartoznak ezek az apró állatok.

Rendszertan:

Osztály: Reptilia
Rend: Squamata
Alrend: Lacertilia
Család: Iguanidae
Nem: Anolis
Faj: Anolis sagrei
 

Alfajok és előfordulásuk:

1. Anolis sagrei sagrei Dumèril ? Bibron, 1837 (Kuba nagy részén és Pinos szigetén)

2. Anolis sagrei greyi Barbour, 1914 (Ciego de Avila és Camaguey tartományokban)

3. Anolis sagrei ordinatus Cope, 1864 (a Bahama szigeteken)

Leírás:

A barna anolisz a kis termetű anoliszok közé tartozik, a nőstények fej-törzs hossza kb. 4-5cm (teljes hossz így kb. 13 cm), míg a hímeké 5-5,5 cm (teljes hossz így 14-18 cm). Egyes példányok ennél valamivel nagyobbra nőnek, de több együtt tartott hím egyed esetén általában csak az egyik. A hímek alapszínét a barna különböző árnyalatai alkothatják, a has alja a háthoz képest világosabb. A hát közepén egy világosabb sávban láncszerűen helyezkedő háromszögek rajzolata látható, melyek csúcsai a következő háromszög alapjával érintkeznek. A nőstények alapszíne világosabb barna, hasuk alja vajszínű vagy halványbarna. Hátukon a világos, általában vajszínű rajzolat változatos, de a hímekétől könnyen megkülönböztethető: legtöbbször a gerinc vonalától kiinduló, csúcsukkal a két oldal felé mutató háromszögek vagy gyertyalánghoz hasonlító alakzatok.

Azért nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a barna anoliszok változtatni tudják a színüket az egész világos barnától a közel teljesen feketéig. Emiatt a mintázatuk sem mindig látszik jól, ami nehezítheti az egyes egyedek megkülönböztetését.

A nemek elkülönítésében segíthet a toroklebeny is, ami a nőstényeknél csökevényes. Ez nyugalmi állapotban csak egy kis világos élű hosszanti redőként figyelhető meg a hímek álla alatt. A párzást megelőzően, és amíg az egyes hímek közötti erőviszonyok nem tisztázottak, gyakran látható, ahogy ezt a narancsvörös, fehéres szegélyű, és hasonló színű pontokkal tarkázott toroklebenyt nyitogatják.

Elterjedés, élőhely, életmód:

A barna anoliszok elterjedési területe: Kuba és más Karib szigetek, Latin-Amerika és Florida. Elszigetelt populációjuk található még Texas államban, Houston környékén. Természetes élőhelyén egyike a leggyakoribb anolisz fajoknak. Szavannás területeken éppúgy megtalálhatóak, mint az erdőszéleken, és nagyon gyakoriak a városokban is. Előszeretettel pihennek bokrokon, fák törzsén illetve fa, fém vagy beton oszlopokon. Körülbelül másfél méter magasságig másznak fel, a nőstények általában alacsonyabban találhatóak, mint a hímek. Gyors mozgású gyíkok, ha megzavarják őket, pillanatok alatt eltűnnek szem elől egy résben vagy a fűszálak között. A hímek meglehetősen territoriális viselkedésűek, területüket megvédik a többi hímmel szemben. A nőstények kisebb csoportokban tartózkodnak a hímek territóriuma közelében vagy attól távolabb.

Terráriumi tartás, tenyésztés:

Mielőtt beszereznénk leendő állatainkat, gondoljuk át, honnan érdemes ezt megtenni. A barna anoliszokat általában eredeti élőhelyükön fogják be és ezután viszonylag sok idő, míg a hazai állatkereskedések terráriumaiba kerülnek. Mivel a szállítás elég sanyarú körülmények között történik, az állatok nem jutnak elegendő táplálékhoz, vízhez és a zsúfoltság is nagyon igénybe veszi őket. Sokuk elpusztul az utazás alatt és sajnos még pár hét múlva sem lehetünk biztosak abban, hogy a megvásárolt állatok életben maradnak. A kritikus heteken túljutva azonban tartásuk egy kis odafigyeléssel nem okozhat problémát.

Az ilyen vadon fogott állatokat érdemes legalább két hónapig a többi állattól elkülönítve tartani, és a táplálékállatokat hetente egy alkalommal (összesen 3-4-szer) 4%-os Panacur porban (fenbendazolt tartalmaz) megforgatni. Ez egy féreghajtó gyógyszer, amit állatorvossal felíratva állatpatikában be lehet szerezni. Erre a kezelésre azért van szükség, mert a szállítás alatt az élősködőkkel fertőzött állatok bélsarukkal üríthetik ezek fejlődési alakjait, amelyek a kis helyen való szállítás közben nagyobb valószínűséggel fertőzik a többi állatot. Ez persze ugyanúgy igaz a terráriumi tartásra is, ezért érdemes a megelőző célzatú kezelés elvégzése. Fontos, hogy a karanténul szolgáló terráriumot a karanténozási idő és az állatok eltávolítása után fertőtlenítsük. Ha az elkülönítést csak a (későbbi) tartási helynél kisebb terráriumban tudjuk megoldani, az sem baj, hiszen kisebb területen a territoriális viselkedés sem olyan kifejezett. (Ez persze nem azt jelenti, hogy hosszú távú tartásra is megfelelő a szükségesnél kisebb férőhely!)

Az állatkereskedésekben általában nagyobb számban találhatóak hím állatok. Ez némileg megnehezíti a tartásukat az előzőekben már említett területvédő magatartás miatt. Azonban a terrárium megfelelő növényesítésével és kellő mennyiségű búvóhely létrehozásával könnyebben biztosíthatjuk az állatainknak kedvező körülményeket, mintha egy nagyobb méretű, de szegényes berendezésű tartási hellyel próbálkozunk. Érdemes az alapterülethez képest magasabb terráriumot építeni, mivel az anoliszok ritkán mennek le a talajra.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy állatainknak érdemes egy minimum 40x40x60 cm-es terráriumot készíteni, amibe már megpróbálhatunk 2-3 hímet is telepíteni, vagy pl. 1-2 hímet 2-3 nősténnyel. Azért a beköltöztetés után kísérjük figyelemmel, mennyire viselik el egymás társaságát az egyes állatok, ha hevesebb összecsapásokra kerülne sor, távolítsuk el az egyik felet, vagy a berendezésen változtassunk úgy, hogy minél kevesebbet lássák egymást. Mivel a természetben az anoliszok főleg bokrokon, fák törzsén tartózkodnak, fogságban is biztosítani kell a megfelelő körülményeket ehhez az életmódhoz. Ezt könnyen megoldhatjuk száraz faágak berakásával és a tartási hely gazdag növényesítésével. Jól beváltak ilyen célra a Ficus benjamina különböző változatai és bármely más (nem mérgező) növény, amely elviseli a terráriumi körülményeket. Praktikus része lehet a berendezésnek pár nagyobbacska kéregdarab (kidőlt fákról könnyen gyűjthetünk ilyet). Ha a hátfalon nincs műszikla vagy más dekoráció ezeket a talajba vagy a terrárium más részéhez rögzítve mutatós hátteret készíthetünk, amin az állatok szívesen pihennek, mögötte pedig búvóhelyet is találnak. Aljzatnak érdemes tőzeges virágföldet alkalmazni, amire esetleg mohapárnákat is tehetünk.

A barna anoliszok napközben aktívak, ehhez azonban a terrárium hőmérsékletének a leghűvösebb részen is minimum 23-25°C-osnak kell lennie. A terrárium legnagyobb részén azonban ennél melegebb hőmérsékletre van szükség. Ezt például egy kisebb fénycsővel és minimum egy darab 25 W-os égővel biztosíthatjuk, amelyek naponta legalább 12-14 órát világítsanak. Anoliszaink szívesen sütkéreznek majd a lámpák alatt, azonban ezeket úgy helyezzük el, hogy az állatok nehogy megégethessék magukat.

Naponta egyszer (reggel érdemes) permeteznünk kell nekik, mivel a vízcseppeket nyalogatva jutnak megfelelő mennyiségű vízhez. Ezt érdemes egyszer felforralt, majd lehűtött vízzel végezni, így lassíthatjuk a vízkőképződést a terrárium üvegén. (Csapvízzel permetezve ez sokkal hamarabb bekövetkezne.) Felnőtt állatainkat 2-3 naponta, a frissen vásárolt, esetleg soványabb állatokat 2-3 hétig ennél gyakrabban érdemes etetni. (Persze az etetések gyakorisága függ az etetett takarmány mennyiségétől és minőségétől is.) Táplálásukra megfelelő a légynyi méretű (házi) tücsök, a lisztkukac, viaszmolylárva. Legszívesebben a legyeket fogyasztják, amelyekből hihetetlen mennyiséget képesek elfogyasztani akár 1-2 naponta. Nem szabad elfeledkeznünk azonban a vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról sem. Ezt könnyen megtehetjük úgy, hogy 1 rész vitaminkeveréket (pl. Promotor 43) 5 rész kalcium- és foszfortartalmú ásványianyag-kiegészítővel (pl. Felicavit CaP vagy ÁP 17) összekeverünk, és ebben forgatjuk meg a táplálékállatokat. Ha lisztkukacokat etetünk, ezek takarmányába keverjük bele a vitamin-ásványianyag keveréket. Fontos, hogy hűtőben tároljuk a port jól záródó edényben, így megakadályozva a hatóanyagok gyors lebomlását. A zárójelben található összetevőket állatpatikában szerezhetjük be, recept nélkül.

Ha állatainkat tenyészteni is szeretnénk, különösen fontos a megfelelő tápanyagellátás. Az anoliszok viszonylag hamar, már egy éves kor alatt ivaréretté válnak. Párzási időszakban (ez a szabadban július és szeptember közé esik) megfigyelhetjük, ahogy a hímek kerülgetik a nőstényeket, eközben gyakran bólogatnak, mutogatják díszes toroklebenyüket és a farkuk végét tekergetik. Ha a nőstény elfogadja a hímet, az szájával megragadja a nyakát és megtörténik a párzás. Egy nőstény általában egyszerre egy darab apró, kb. 8x6 mm-es tojást rak, 10-14 naponta. Ezeket valószínűleg a talaj nedvességtartalmától függően a talajfelszín közelébe vagy pár cm mélyre ássa. Az én állataim általában a mohapárnák alá tojnak, de már a talaj felszínén is találtam tojást. Terráriumi körülmények között is kikelhetnek a tojások, de nem tudhatjuk előre, hogy a kikelő állatkák nem fognak-e áldozatul esni idősebb társaiknak, és etetésüket is nehéz megoldani. Ezért a tojásokat érdemes keltetőbe helyezni, aminek megfelel egy lefedett akvárium félig megtöltve vízzel, amibe egy szabályozóval ellátott akváriumfűtőt helyezünk. (Érdemes hőmérővel ellenőrizni a vízhőmérsékletet, mivel a fűtőn csak körülbelüli hőmérsékleti adatok vannak feltüntetve!) Ebbe teszünk valamilyen alapzatra egy salátásdobozt (tetővel együtt), amibe nedves perlitet töltünk (1 liter perlithez 2 dl vizet számoljunk), a tojásokat ezzel teljesen befedve keltethetjük 23-28°C-on. Nálam 25-27°C között 30-32 nap alatt keltek ki a 2 centiméternél kisebb fej-törzs hosszal rendelkező kis anoliszok. Igyekezzünk minél hamarabb eltávolítani a perlitből az apró állatkákat, akiket egyedileg vagy 4-5 fős csoportokban érdemes nevelni a későbbiekben. A frissen kikelt állatok neme a fentebb írtak alapján könnyen megállapítható, bár toroklebenyük még nincs.

A kicsik felnevelése nem nehéz, ha biztosítani tudjuk számukra a megfelelő méretű táplálék-állatokat. Az ő tartási helyüket is permetezzük naponta egyszer. Érdemes nekik naponta enni adni. Táplálásukra megfelelőek a különböző muslicák és a hangyányi méretű házi tücskök. Ezekre is szórjunk az előzőekben említett vitamin és ásványi anyag kiegészítőből. Igényeik mindezeken felül megegyeznek a felnőtt állatok tartásánál leírtakkal, persze a tartási hely mérete az állatok testméretének megfelelően kisebb lehet.

Szerző: Csikós Kata

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szerencsés pénz

(Szerencséspénz, 2010.07.03 13:26)

Keress naponta akár 100 euró-t, próbáld ki ingyen! http://szerencsespenz.c8.hu