Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetetünket is szennyezi a böfögő madár

2010.04.02

A rövidcsőrű lúd évente több mint 130 kilogramm káros széndioxid kibocsátásáért felelős. A madár okozta szennyezés négyszer nagyobb, mint például egy terasz fűtését biztosító gázmelegítő.

A rövidcsőrű lúd egyre elterjedtebb madár Európában és előszeretettel táplálkozik burgonyával vagy gabonával. Ám a lúd tavasszal az Északi-sarkkör térségeibe utazik, hogy ott fészkeljen távolt az emberektől. Azt azonban csak most fedezték fel a tudósok, hogy ez a madár évente több mint 130 kilogramm káros széndioxid kibocsátásáért felelős. A madár okozta szennyezés négyszer nagyobb, mint például egy terasz fűtését biztosító gázmelegítő.

Íme, a bűnös madár!

A széndioxidot a lúd nem szellentéssel és böfögéssel ereszti a levegőbe, mint a tehenek és a birkák, hanem amikor élelem után kutat a sarkkör térségében, akkor megbolygatja az elraktározódott szenet, amely kiszabadulva a légkörbe jut. A rövidcsőrű ludak általában a tavasz beköszöntével, márciusban indulnak a még jeges északi területekre. A ludak tömegbe verődve kapirgálnak lábaikkal élelem után. Ezalatt az időszak alatt, a tudósok szerint komoly környezeti rombolást végeznek, mivel kihúzzák a sarjadó hajtásokat és feltúrják a földet, valamint megbolygatják a mocsarakat. A gyakori északi szelek pedig bevégzik a rombolásukat, amikor a gyér termőterületek vékony földmorzsáit is elhordják. A föld mélyében vagy a mocsarakban tárolódó szénmolekulák a ludak miatt a felszínre kerülnek és ott a baktériumok hatására széndioxiddá alakulnak. A Polar Biology című szaklapban közzétett tanulmány szerint a tömegesen vonuló ludak mindegyike évente körülbelül 37 kilogramm sarkköri szenet túr fel, amely 136 kilogramm széndioxidot eredményez.

A rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Önálló fajként írták le és kezelik ma is de az újabb felfogás szerint a rövidcsőrű lúd csak a vetési lúd (Anser fabalis) szigetszerű elterjedésű alfaja, és Anser fabalis brachyrhynchus-nak kellene nevezni. Mivel terepen könnyen megkülönböztethető a vetési lúdtól, ezért sok rendszer továbbra is önálló, talán éppen most kialakuló fajként kezeli, amely hosszú földrajzi elszigeteltség következtében elszakadt a szárazföldi vetési lúdtól.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.